Melyik kerékpáros fejében ne fordult volna még meg az olyan híres magashegyi utaknak a meghódítása, mint a Stelvio, a Transzfogaras vagy éppen a Grossglockner Hochalpenstrasse?
Sokan jeleztétek a Grossglockner panorámaútról szóló videóval kapcsolatban, hogy Ti is szeretnétek megmászni ezt az utat, de nem igazán tudjátok, hogyan is kezdjetek neki a felkészüléshez.
Éppen ezért megpróbáltunk összegyűjteni néhány olyan általunk is használt tippet, praktikát, amelyeket korábbi önmagunkkal is megosztottunk volna már az első 2000 métert meghaladó utunk megmászása előtt.
Még mielőtt jobban belemennénk, szeretnénk leszögezni, hogy ezek a tapasztalatok nem versenyfelkészülésre, vagy teljesítményközpontú kerékpározásra vonatkoznak. Itt olyan dolgokat fogtok olvasni, amelyek mi mint amatőr élménybringások a mászás előtt és alatt alkalmazunk, hogy pozitív élményként maradjon számunkra meg egy ilyen út.
Illetve azt is szeretnénk leszögezni, hogy az elhangzó gondolatok se nem orvosi, se nem edzői tanácsok, így mindenki a saját felelősségére alkalmazza csak azokat.
Na lássunk neki!
A kerékpár megfelelő műszaki állapota
Tudjuk, ez evidens, de a kerékpárunkat műszakilag teljes mértékben felkészítjük egy magashegyi út megmászására! A fékeket, váltókat, illetve minden fontos alkatrészt igyekszünk megfelelően karbantartani, hiszen nem csak mi magunk, de a kerékpárunk is fokozott terhelésnek lesz kitéve.
A nagyobb utak előtt mindig letisztítjuk a hajtást, és meg olajozzuk a láncot: koszos, ragadós lánccal és fogaskoszorúval nehezebb tekerni, és a 10%-os emelkedőkön ez is rengeteget számít.
A kerékpár megfelelő felszereltsége
A hajtásrendszer fejlesztésénél érdemes azt szem előtt tartani, hogy alkalmas legyen a meredek emelkedőkön való mászásra: mindenkinek célszerű kitapasztalnia, hogy mely áttétellel tud akár hosszabb időn keresztül komfortosan tekerni emelkedőkön. Nálam a CTM-nél elöl 48-36-26 hátul pedig 32-12-es fogkiosztások vannak, a legkisebb áttétel tehát 0.81-es, Ezzel már a 20% fölötti emelkedőket is ki lehet tekerni (Ez persze erőszinttől is függ).
Ami fontos lehet még, az az ülés beállítása: érdemes elmenni egy bikefitting típusú vizsgálatra: ott a kerékpárunkat a testünknek leginkább megfelelően állítják be, ennek okán sokkal hatékonyabban, és kíméletesebben tudunk tekerni hosszabb távokon is. Kalkuláljuk be azt is, hogy mászás közben az nyeregben nem a hagyományos pozícióban, hanem az emelkedő miatt kissé hátrébb csúszva fogunk ülni, így fontos, hogy ebben az esetben is kényelmes legyen.
Fizikai felkészülés - az állóképesség felépítése
Egy hosszú emelkedő megmászásához megfelelő állóképességgel kell rendelkeznünk. Mi a tavaszi-nyári időszakban általában hetente 1 alkalommal tekerünk 80-120 km hosszú és 500-1000 méter közötti szintemelkedést magába foglaló túrákat, ezen kívül igyekszünk a nagy mászás előtti hetekben olyan célpontokat beiktatni a bringázásokba, amelyek hosszabb, hegyi utakon megközelíthetőek.
Bár Magyarország nem a hegyeiről híres, mégis találunk jó pár olyan emelkedőt, ahol egész jól megtapasztalhatjuk milyen érzés fél-egy órán keresztül felfelé tekerni: Nyilván a legjobb út ilyen szempontból a Kékestetőre vezető aszfaltcsík, de a Dobogókőre, A Mecsekben a Misinára- és a Tubesre, esetleg a Balaton partjáról indulva a Kab-hegyre vezető utak jó kis edzőterepek, Budapesten belül pedig a János-hegy, Hármashatár-hegy szintén kiváló lehetőséget ad az állóképességünk növelésére.
Ha pedig nincsene hegyi utak a közelben igyekezzünk kreatívak lenni: a szembeszelet kihasználva fokozhatjuk az állóképességünket. Állítólag az is segíthet a síkon való felkészülésben, ha súlyt rakunk a kerékpárra, vagy nagy táskákkal növeljük a légellenállását.
A táplálkozás
A táplálozás témája egy külön cikket megérne, viszont itt csak pár dolgot jegyeznénk meg: igyekszünk elkerülni az eléhezést: amikor már azt érezzük, hogy üres a gyomrunk a mászás során, az már nem optimális, inkább bizonyos időközönként együnk valami könnyú műzlit, csokit, aszalt gyömölcsös szeletet. A nagyon nehéz ételeket próbáljuk kerülni. Energiazseléket és egyéb speciális dolgok is remek energiaforrások, de aki ilyenekben gondolkodik, az mindenképpen tapasztja ki a mászás előtt, mire hogyan reagál a szervezete.
Mindenképpen figyeljünk arra, hogy elegendő folyadékot vigyünk magunkkal: magasan bár nincs olyan meleg, mégis az erős napsütés és a folyamatos mászás miatti izzadás következtében gyorsan kiszáradhatunk. Inkább legyen nálunk 1 literrel több folyadék, mint hogy elszomjazzunk 2000 méter fölött.
A mentális felkészülés
Meglepő lehet, de az egyik legfontosabb dolog, ami segíthet abban, hogy ne szenvedésként, hanem örömként éljük meg a mászást, a pozitív hozzáállás. A komoly mászás előtt tudatosítsuk magunkban, hogy itt most több órán keresztül emelkedőre való fárasztó tekerés következik. Meglepően idegörlő tud lenni, ha az ember megnövekedett terhelésnek van kitéve, és nem tudja, hogy az meddig fog nagyjából tartani. Ha előre tudatosítjuk magunkban, hogy az elkövetkezendő bő 3-4-5 órában ez lesz helyzet, akkor természetesnek fogjuk venni, hogy a második vagy harmadik órában is emelkedik az út, hiszen tudjuk, hogy erre vállalkoztunk.
Ruházat és egyéb védelem
Akármelyik magashegyi utat célozzuk is meg, az ilyen környezetben mindig számoljunk a szeszélyes időjárási körülményekkel: Esőkabát, esőnadrág legyen nálunk, illetve napvédő krém, uv szűrős napszemüveg - ha nem vigyázunk, 2000 méter fölött könnyedén leéghetünk, szóval jobb védekezni az időjárással szemben. Azzal is érdemes tisztában lenni, hogy az út tetején jellemzően hűvös idő van, így hiába indultunk 30 fokban, akár 10-15 fokkal is hidegebb lehet a csúcson.
Akármelyik magashegyi utat is célozzuk meg, biztos, hogy nehéz, de fantasztikus élményben lesz részünk, ha figyelünk a legfontosabb dolgokra. Előre hát, irány a hegyek!
